skip to main |
skip to sidebar
Olyan szürke hétköznapokat éltünk mostanában, hogy még egy fekete-fehér kép is túl színes lenne a megörökítésükre. Ezért inkább kihagyom a képet.
Ilyen eseménytelen napokon hajlamos vagyok ábrándozni, különösen két témában:
-Terveket szövök, hogy hogyan szépítsünk ki egy újabb szobát a vénülő házunkban, és
-Rendezgetem az eseménydúsabb napjainkról szóló áttekinthetetlenül hatalmas fényképtárat a számítógépen, s közben nosztalgiázom korábbi utazásainkról.
Ezen a héten mindkettőre alkalmat kerítettem, a következő eredménnyel:
(1) Eldöntöttem, hogy a játszószoba faláról lenyúzom a tapétát, amit azóta utálok, hogy 2001-ben beköltöztünk a házunkba. Nincs mese, a tapétának menni kell!
(2) Feltettem néhány új képet a Picasa galériára a Londoni, Velencei és a Bécsi látogatásainkról. Ha mégiscsak szeretnétek ma is képet látni, látogassatok el a linkekre.
Our past week has been so uneventful that even a black-and-white photo would be too colorful to capture it. So, no pictures this time.
On days like these, there are two things I usually find myself doing. I either
-make plans to remodel another room in our aging house, or
-open my vast picture gallery on the computer and sort pictures of our more memorable days, particularly of some fun trips we took in the past.
Luckily, I managed to do both this week. Here are the results:
(1)I decided to tear down the wallpaper in the family room downstairs. I have hated it since the moment we moved into this house in 2001 and I can't believe it's still on the wall. It just has to go!
(2)I added a few pics of our trips to London, Venice and Vienna to our photo albums on Picasa -- feel free to visit the links if you want to see some older pictures of us.
Andris köszöni a jókívánságokat és úgy tűnik, meggyógyult. Afelől is megnyugtathatok minden aggódó érdeklődőt, hogy a családban egyelőre nincs újabb áldozata a vírusjárványnak. Ha ez így megy tovább, holnap muszáj lesz megint síelni menni. Istenem, síelés, hó, hideg ... már alig emlékszünk, milyen is az...
Itt a házunk táján egész héten tavasz volt, napozás a teraszon, meg hamburgersütés a grillen, meg sör. Gyorsan dokumentálom is a hangulatot, mielőtt újra a nyakunkra ül a tél és visszaveszik a hatalmat a havas fényképek.
A magyar olvasók számára hadd jegyezzem meg, hogy a klasszikus amerikai hamburger nem az a két centi vastag szárazszendvics, ami a McDonald konyháján másfél perc alatt elkészül. Az igazi hamburgert így képzeljétek el: ropogósra pirított testes zsömlében egy vastag, ízes-zaftos marhahús egy szelet ráolvasztott sajttal, sült húsos szalonnával, grillezett gombaszeletekkel, vegyes salátalevelekkel, friss paradicsom- és uborkadarabokkal, lila hagymával, majonézes mustárral és kecsappal. Mmmmmm! Megnyalnátok utána mind a tíz ujjatokat, nemcsak azért, mert olyan finom, hanem mert dől a sok ízből a rengeteg zaft! És a jóhír az, hogy most már nektek is szabad újra szeretni az ilyen lenézett amerikai ikonokat, mint a hamburger, hiszen véget ért a Bush-korszak:-)
Thank you for the get-well wishes -- Andras is feeling all better now. I am also happy to reassure everyone that the mean little virus we seem to be harboring has not taken any other victims in the family over the past few days. If things stay like this, we might end up having to go skiing again tomorrow. Heavens! Skiing, snow, cold ... we barely remember what it was like ...
Here in our back yard, it has been a balmy spring all week. We've been sunbathing on the deck, grilling hamburgers, drinking beer, thinking Valentines. I better document the feeling quickly, before the winter returns and the snowy pictures take over on these pages again.
Most már harmadik napja nyűglődöm azzal a vírussal, amiről a Szilvi olyan nagy melegséggel írt, amikor a Nórának volt. Hát mit mondjak innen nézve nehéz látni a betegség jó oldalát. Néhány óránként bedrogozom magamat két Tylenollal vagy egy kis Motrinnal, és akkor szinte jól érzem magam, de aztán megint elkezd émelyegni a gyomrom, fájni a fejem, jön a hidegrázás és kezdődik az egész ciklus elölről. Holnap péntek 13, naná hogy nem leszek jobban, aztán meg jön a háromnapos hétvége (Lincoln meg George Washington születésnapja), lehetne menni síelni, de hát ki tudja, mi lesz. Rossz ez úgy, ahogy van.
I've been sick for three days now; it's the same virus that Szilvia so warmly wrote about when Nora had it. What can I say, looking at it from this side, it's not much fun at all. I take some Motrin or Tylenol every few hours, and then I'm almost OK, but when the effect wears off, I'm queasy, my head aches, then I get the shivers and the whole cycle starts over. Tomorrow's Friday the 13th; I doubt I'll get better. Then it's the three-day Presidents Day weekend, we could go skiing, but who knows if I'm going to be well enough. Being sick is pretty bad.
Lehet, hogy furán hangzik, de néha szeretem, ha betegek a gyerekek. Nem nagyon betegek, csak olyan kicsit-lázas, kicsit-fáj-a-torkom-betegek. Ilyenkor nagy kegyesen megengedem nekik, hogy egész nap pizsamában lehessenek, lázmérés közben mesét olvasok nekik, tésztás húslevest főzök ebédre, együtt nézzük a rajzfilmeket a tévében, és - ez a kedvencem - előásunk a gardróbból olyan játékokat, amiknek nem csak a játékszabályairól, hanem már a puszta birtoklásáról is elfelejtkeztünk.
Hát ilyen napjaim voltak ezen a héten a Nórával. Nórácska az utóbbi évben olyan nagylánynak tűnt az orrán pirosodó kis pattanásokkal, a divatos cuccaival és a popzene-kultuszával, hogy én titokban el is sirattam a gyerekkorát. Szerencsére pár nappal ezelőtt kijött rajta valami nyavalya, ami harmincnyolc fokos lázzal, enyhe torokkaparással, lustálkodás utáni égő vággyal és imádnivaló gyerekes viselkedéssel járt. Mikor felment a láza, összekucorodtunk a kanapén és hűtöttük-fűtöttük egymást, mikor pedig lejjebb ment, nyalánkságokat sütöttünk (például egy finom kis kekszet, aminek a receptjére Nóra a Pákosztos Macska konyháján lelt rá), frizurát bogyorítottunk, gyöngynyakláncot fűztünk, geometriai alakzatokból figurákat kalapáltunk, meséltünk, társasjátékoztunk, a szédületesen vicces Barnyardot néztünk, csak hogy a legszórakoztatóbb pillanatokat említsem. Közben persze orvosnál is jártunk, hiszen szegényke mégiscsak négy napig lázas volt, és megtudtuk, hogy erre a betegségre nincs más gyógymód, mint a fűtött szobában kivárni a lefutását. Szóval Nórának receptje volt a néhány nap otthoni pihire. Azzal pedig, hogy önzetlenségből egy napot még rá is húztunk, igazán csak az osztálytársakat akartuk megkímélni egy esetleges vírusfertőzéstől...
It may sound odd, but I do like it when the kids occassionally get sick. Not too sick, just a little-fever-and-little-sore-throat sick. When it happens, I generously allow them to stay in their PJs all day, I read them stories while we measure their temperature, I make chicken noodle soup, we watch cartoons together on TV, and -this is my favorite part- we dig up games and toys from the bottom of the closet that we don't even remember ever having.
This is how I spent the past week with Nora. Recently, Nora seemed like she had aged several years over the period of a few months with her tiny red pimples on her nose, her stylish look and her addiction to the music on Hot 99.5. Luckily, this week she had to stay home with a fever and a little scratchy throat, which made her want to hang out with me(!) and a couch, and behave like an adorable little girl three years younger than she was just a week ago. When she had a fever, we curled up on the couch and cooled and heated each other, but as soon as the Tylenol effect kicked in, she was ready to roll. She whipped up a batch of cookies (from a recipe she found here), we put curls in her hair using our home-made curling set, we beaded necklaces, hammered geometric people, played the long-lost games, read stories, watched Barnyard (it was hilarious), only to mention the highlights. We also visited the doctor, of course, after all, she had a fever for four days, only to find out that the only cure for this bug is to relax in a cozy home until the bug gives up the battle. So we did abide by the doctor's prescription and relaxed to the max. We also added an extra day just to make sure the bug won't run amok in Nora's classroom...
Lehet, hogy ti már unjátok a képek monoton témáját, de nálunk egész télen a síelés a sláger, ezért dominálnak a havas képek ezekben a hetekben. Mivel a nagy globális világválság közepette a mexikói nyaralásunk terve is meghiúsult, minden bánatunkat a sípályákon adjuk ki. Múlt vasárnap a pennsylvaniai Whitetail volt az a szerencsés célpont, amelyik zsebre tehette az e heti sípénzünket. Mi tagadás, minden fillérünket megérdemelték, mert istenit síeltünk tengerkék ég alatt, verőfényes napsütésben. Természetesen megint a Lili volt a nap sztárja, mert pöttöm négyéves létére igazi szlalommozdulatokkal cikázott le a pályákon. Szédületes a kiscsaj! Jó szórakozást a rövid filmösszeállításhoz. Reméljük, elnézitek a remegő képminőséget -- valószínűleg az operatőrnek nem kellett volna felvétel közben síelnie, ugye?
You might be getting sick of the snowy pictures, but since skiing is our number one pastime this winter, snow is the only background you get. Given that our Cancun plans for March have fallen through (booo recession), skiing is pretty much the only thing that can cheer us up these days. Last Sunday, Whitetail Resort in Pennsylvania was the lucky winner of our weekly "Where should we go skiing?" game. It turned out to be the perfect choice, as we got to ski and sunbathe under clear ocean blue sky most of the day. (Thank goodness we didn't waste our money on a trip to Mexico!) Lili was obviously the star of the day: she was zigzagging down on all blue slopes, turning heads and evoking "Oooh"s and "Aaah"s and "Aaww"s all along. Enjoy the clip -- sorry about the shaky recording; skiing while shooting was probably not the best idea.
