Gyereknap! Kids' Day!

Nálunk tegnap volt gyereknap. Nálunk, vagyis a Malatinszky családban. Amúgy Magyarországon csak jövő vasárnap lesz, de nálunk akkor a Nóra évvégi balettfellépése körül fog forogni a nap, itt Amerikában pedig nincs is gyereknap. Azt mondják, miért kéne külön gyereknapot ünnepelni, mikor itt minden nap gyereknap van.

Nekem erről a tegnapi nap után az a véleményem, hogy hál' istennek nem minden nap van gyereknap, mert ha az lenne, én kiszaladnék a világból. (... mondja ezt egy négygyerekes anya, mi?)

Gyereknapon nálunk a gyerekek a főnökök. Megrendelhetik a kedvenc kajáikat, megmondhatják, hogy hova menjünk, mit csináljunk, miközben Andris meg én csak gyűrjük a ránk kirótt feladatokat.

Ezzel nem is lenne semmi baj, ha ilyenkor nem négy főnök lenne a családban. Akiknek négy szögesen ellentétes elképzelésük van a gyereknapi műsorról. Anna csak korcsolyázni akar a műjégpályán. Áron csak a vidámparkban tudja elképzelni a napot. Nóra szerint egy mozilátogatás és egy kis kuglizás lenne a legklasszabb. Lilikénél az első perctől fogva látszott, hogy addig fog vinnyogni, amíg ki nem harcolja magának a strandot.

Ez a huzavona két napig ment a gyereknapot megelőzően, és még tegnap délelőtt tízkor is a levegőben lógott az egész gyereknap sorsa. Aztán persze a bébi szava döntött: strandra mentünk. A békás strandra, ami tele van vizicsúzdával, kistutajokkal, és vízben úszkáló, megmászható gumiállatokkal. És szerencsére a gyerekek mind a négyen gyerek annyira élvezték a pancsolást, mintha a strand eredetileg az ő ötletük lett volna.

Persze a békesség kedvéért a következő hetekre be van ígérve a korcsolyázás, a vidámpark és a mozi.

We had Kids' Day yesterday. We, the Malatinszky family did. Because in Hungary, Kids' Day is not until next Sunday (which is the day of Nora's year-end ballet performance; so not suitable for Kids' Day), and there is, of course, no Kids' Day in America. Or every day is Kids' Day if that's the way you want to look at it.

My thoughts on the subject, after careful consideration throughout yesterday, are "Thank God it's not Kids' Day every day!" Pretty bad for a mother of four, no?

You see, on Kids' Day the kids are the bosses in our house. They can order their favorite foods, they can say where we go and what we do, while Andris and I just work on accomplishing our assignments.

Which would be cool, except that means a family with four bosses having four quite distinct ideas about the Kids' Day program. Anna wants to go ice skating. Aron can't imagine the day outside an amusement park. Nora wants a mellow day with a little bowling and maybe a movie. And then there is Lili, who clearly won't quit whining until we head to the water park.

The bickering lasted two days leading up to Kids' Day, and consensus eluded us even at ten yesterday morning. In the end, of course, it was our little baby who won out. We went to the water park. We went to Water Mine, our favorite western-themed park with its water slides, floating rubber armadillos and rafts going down Rattlesnake River. And sure enough, the kids all enjoyed the wet fun, as if it had been their own idea all along.

Needless to say, we're going to have to go skating and to Busch Gardens and to the movies sometime in the next couple of weeks.